Nem nehéz feldobni apám napját, elég, ha a kedvencét kapja ebédre
Generációs kapocs a tejfölös lepény.
Elégedetten mormog a bajsza alatt: egy kanál leves, egy harapás a lepényből.
Csak pár tompa fényű, kontraszttalan emlékem van a beketfai Róza mamáról: állt a zöld vaskapuban, ült a sárga fal elé kitett székén. Mintha felderengene egy kép, hogy kukoricacsutkával begyújtja a sparheltet, de lehet, hogy azt már csak én képzelem. Ő öreg volt, én nagyon fiatal, életeink csupán rövid szakaszon képeztek egymással metszetet.
Mama 1903-ban született, apám 1940-ben, én 1979-ben. A legfiatalabb voltam az egész rokonságban: mikor én még a játékot kerestem, unokatestvéreim már a felnőtt életüket indították be. Nem is emlékszem, volt-e velük valaha bármi közös programunk, ahogy arra sem, beszélgettem-e bármiről Róza mamával.
Ami megvan a fejemben, hogy kicsi volt és hajlott hátú – minden mást csak elbeszélésekből rakok kockánként össze. Azt is, hogy a kemencében galambokat...